Karácsony előtt hívott fel Happy gazdája, hogy 8 éves kiskutyájuk egyik pillanatról a másikra lebénult. Korábban is volt már porckorongsérve a nyaki szakaszon, de akkor nem történt ekkora baj. Most a háti szakasz vége (Th 12-13) volt a problémás, amit még aznap megműtöttek egy 2,5 órás beavatkozással.

Happy „sajnos” imádott ugrándozni, a kanapéról is gyakran ugrott le annak ellenére, hogy van felhelyezve neki rámpa, amit külön meg is tanítottak neki használni. De a tacskóvér sokszor házőrzésre és egyéb sürgős és fontos intéznivalókra szólította, amibe nem fért bele, hogy a rámpázás húzza az értékes idejét. Így a kötelességtudó hosszú orrú kutyus egyszer úgy járt, hogy nem tudott a hátsó lábaira állni sajnos. Természetesen nagyon megijedt, ahogy a gazdik is, de szerencsére azonnali ellátást kapott.

A rehabilitáció során minden lehetséges segítséget megkapott Happy: masszázs, gyógytorna, akupunktúra, hydroterápia, gyógynövényterápia. Az ő esetében a felépülés fokozatos, és még mindig tart. Az első hónapban azt sikerült elérni, hogy az érzeteit minimálisan elkezdte visszanyerni, ami csak nagy odafigyeléssel volt észlelhető. Szerencsére a hátsó láb izmai nem sorvadtak a kezeléseknek köszönhetően. Nagyon kicsi lépésekben lehetett tapasztalni a javulást, ami óriási lelki megpróbáltatás volt a kis szuka kutyusnak és gazdáinak. Heti 5 nap járni valamilyen terápiára és a hozadéka sokkal kevésbé látványos, mint amit az emberi türelem elvárna – nagyon kimerítő dolog. Mindemellett ne felejtsük el, hogy a család mindennapjai is teljesen megváltoztak, Happy ellátása sokszoros munkát igényelt a korábbiakhoz képest. „Repült az idő, mint egy ólomszárnyú betonbagoly”, hogy Bödőcs Tibort idézzem. Viszont akárhányszor jártak nálam (heti 2 alkalommal), sosem merült fel az, hogy abba kellene hagyni, mert nincs értelme.

Voltak néha visszaesések, ami természetesen elmondhatatlanul elkeserítő tud lenni egy ilyen helyzetben, de az őrületes kitartás végül meghozta a látványos eredményt. Körülbelül a 2 hónapban Happy már meg tudta tartani állva magát, de az igazi áttörés a 3 hónapban jött, amikor már magától felállt és megtette az első csálé, de annál értékesebb lépéseket.

A történet pikantériája, hogy közben a kiskutya átesett egy fogászati beavatkozáson is, ahol az eredmény az volt, hogy kettő kivétellel kihúzták a fogait. Mit is kívánhat az ember egy bénulásból való rehabilitáció kellős közepén… Ugyanakkor a foghúzásokból való felépülés után még energikusabban, és egy új jutalomfalatnak (tubusos tonhalkrém) köszönhetően extra motiváltan áll fel és sétálgat a kezelések alkalmával. A lépések egyelőre még nem teljesen stabilak, de már vannak, és sokan vannak 🙂