Jackson felépülése a lábsérülésből 4 műtét után

Jackson most kb. 3 éves. Egy mentett agár, aki úgy került be az Agár Fajtamentéshez, hogy el volt törve a bal mellső lába. Pontosabban szana-szét törve.

A pontos okot nem tudni, ő akkor 1 év körüli volt, azaz élete nagyobb részében nem használta azt a lábát. 4 műtéten esett át, és kétszer kapott implantátumot, amiből az egyik átszakította a bőrét, és el is fertőződött a seb.

Én már az utolsó műtét után találkoztam vele, amikor 3 lábon közlekedett, épp hogy el tudtuk kezdeni a terápiát a lábadozása után.

Teljesen be voltak szűkülve a mozgástartományai a sérült lábon, hisz másfél évig gyakorlatilag úgy tartotta, mint egy T-rex.

Egyáltalán nem terhelte, csak felhúzva logatta.

Szóval gyakorlatilag az volt a cél, hogy megértse, hogy ő valójában egy négylábú (tetrapoda), és használnia kellene a teljesen legyengült és bemerevedett lábát is. Persze mindezt szép fokozatosan, mert már annyira elsorvadtak az izmok rajta, hogy ha nem tudta volna az ember, hogy az egy végtag, azt gondolja, hogy egy kinövés. Mindemellett Jackson tartása is teljesen eltorzult, hisz nagyrészt hátsó lábakkal próbált sok mindent megoldani, és a jobb mellső láb is extra terhelést kapott.

Nagyon féltette is a sérült lábat, de szépen lassan sikerült masszázzsal kilazítani kicsit, manuálterápiával átmozgatni, hogy az ízületek kicsit mozogjanak, termelődjön folyadék, és az idegrendszere ismét ráálljon a lépés mozdulatára.

Közben néha a stabilitásából ki kellett zökkenteni, hogy legalább néha ráterheljen a gyenge végtagra.

Gyakorlatilag a lépést manuálisan végig kellett csinálni a lábával, hogy letegye.

Sokat gondolkodtunk együtt gazdijával, hogy hogyan lehetne rávenni Jacksont, hogy kénytelen legyen használni a 4. lábát.

Különböző kötéseket alkalmaztunk a sérült, de főleg az ép lábakon, hogy kiiktassuk őket, és rászoruljon az agár a rossz láb terhelésére.

Szerencsére a gazdi tapasztalt kutyatartó (4 agárral otthon) és lovas is, így sikerült sokat tanulni tőle is.

Ezek a megoldások sokat segítettek abban, hogy Jackson megtanulja, hogy létezik ez a végtagja is, és használja is.

Nem igazán rajongott a mozgásterápiáért, neki ez egy nagyon kényelmetlen helyzet volt rendszeresen.

Volt egy pont, amikor teljesen szétesett a mozgása, össze-vissza pakolgatta a lábait teljesen ütemtelenül, a súlypontját is helyezte mindenfelé, és látszott rajta, hogy nem érti az egészet. Mi ennek örültünk, mert ez azt jelentette, hogy a korábbi rossz berögződések kezdenek átalakulni, csak még nem tudja az idegrendszere feldolgozni megfelelően.

Ezután jött is egy fordulat, óriási fejlődésen ment keresztül a kutyus.

Egy speciális “pórázkötéssel” sikerült úgy sétálni vele, hogy teljes lépéseket tegyen, normálisan terhelje a lábat.

Szerettük volna, ha ez a gyaloglási mód nem csak a terápia során megy, hanem saját maga is felfedezi, hogy neki így könnyebb. Persze ehhez az izmainak is meg kellett erősödniük, és a szalagoknak is nyúlniuk kellett, hogy a lépés hosszát növeljük, úgyhogy következő lépésként ezen volt a hangsúly.

Gyakorlatilag most bicegve, de mind a négy lábat használva sétál Jackson, az izomzata fejlődik, és egyre többet képes sétálni. Sajnos a könyöksérülése miatt sosem lesz 100%-os a járása, de az életminősége az elmúlt 9 hónapban nagyon sokat javult, és hálás is ezért az arany agár.